Tábori életképünk során több napon keresztül láthatóvá válik, hogyan is élhettek elõdeink a hadjáratok alatt. Ilyenkor végig korhû ruhákat viselünk, a sátrainkban alszunk, szabadtûzön készítjük el az étkeinket XV. századi alapanyagokból. Semmilyen anyagot nem használunk a táborban, ami félezer évvel ezelõtt nem létezett. A fehérnép gondoskodik az ellátásról, fõznek, mosnak, ruhát varrnak, tanítják a gyerekeket.

A kisebbek vizet hordanak, fát vágnak, segítenek a konyhai szolgálatban. A tábori írnok korabeli írással rögzíti a csapat életét, eseményeit. A férfiak szintén segítenek a nehezebb munkákban, kovácsolnak, javítják a felszereléseket, láncinget fûznek, fényesítik a páncélokat, fegyvert zsíroznak, sátort állítanak, feltöltik a vizeshordót.

Éjszakánként párosával felváltva õrséget állnak, és védelmezik a teljes tábort és alvó lakóikat. Reggelente tornával kezdenek, majd a nap folyamán együtt gyakorolják az eredeti kódexekbõl tanult vívásokat. Szabadidejükben a nõkkel középkori játékokat játszanak, beszélgetnek, mulatnak.